Halas párna

Amikor erre a párnára nézek, 1994 van, december, Boxing Day, a nap tűz, a tenger az öbölben kéken villog, enyhe szellő fújdogál, szokás szerint a tanácsosi lakás erkélyén ülünk Point Piper-en (úristen, megtaláltam a google.hu-n még az utca, a ház képét is, na MOST van csak honvágyam igazán!), gyümölcssalátát eszünk és gyönyörködünk, miközben éppen elindultak a hajók a Sydney-to-Hobart versenyen.

Az anyagot Zsuzsa vette, és én varrtam belőle új párnákat a szokásos 'fogjunk meg minden fillért a költségvetésben' szemléletet szem előtt tartva a lakás erkélyén lévő bútorokhoz. A munkadíj a maradék anyag volt, és lám, 22 évvel később még mindig kitart a "bérem", szóval jól jártam, szerintem.

Egyszer úgyis visszamegyek.  

Varrások egyveleg

Szoktam azért még néha varrni, csak egyszerűbb a FB-ra felrakni a képeket. Így jártam...

Mindenesetre egy képözönt azért felteszek ide is, hogy megmaradjon emlékül.

Már nem titok...

....ez a készlet sem, amit a héten átadott a kis futárom az ünnepeltnek - nesszeszer doboz formára varrva; pzs tartó és fülhallgatótartó..

Ezek az anyagok a szívem közepei, plusz szerettem volna a maradékos kosárból is felhasználni dolgokat, és steppelni is, amolyan valódi patchwork stílusban, hát ez lett az eredmény.

Szoktam még varrni, csak...

nem mindig lehet feltenni, nehogy meglássák illetéktelen szemek :-)

Szülinapi párna/Birthday pillow

Szülinapi zsúrra, mitöbb, pizsamapartira hivatalos a kislányom. Összebeszélt az ünnepelttel, aki egy párnát szeretett volna volna ajándékba tőle - jó érzés, hogy ilyesmiket szeretnének a lányomtól, ismerve a lehetőségeket :-) -, és én boldogan teljesítettem a kérést. Így ma ablakpucolás és ebédfőzés és kenyérsütés és OBI-járás közben "összedobtam" egy párnát. Remélem, elégedett lesz vele a tulaj, E-nek tetszett.

Farkasfogas nesszeszer

A Pinterest-en találtam ezt a mintát, és teljesen beleszerettem. Tegnap volt néhány szabad órám, 'gyorsan' megvarrtam hát. Szerintem nem ez lesz az utolsó ilyen....

Új év, új munka

Kaptunk egykoron néhány bélyegalbumot aputól, hogy hátha a gyerekek, vagy hátha a férjem folytatják az ő albumait. Elhoztuk, tettük ide, tettük oda, aztán most kitaláltuk, hogy már tényleg rendbe kellene rakni őket. Megkértem rá kedves barátnőm édesapját, aki örömmel vállalta a feladatot és néhány hét alatt visszakaptuk tőle a szépen sorba rendezett albumokat. Fizetségül egy közepes méretű mogyorós csokit kért, de én mást is szánok neki :-)