Teljesen beleszerettem ebbe a párnába. Ami veszélyes dolog, mert jártam már úgy, hogy beleszerettem egy eredetileg ajándéknak varrt párnába és azóta is a MI nappalinkat díszíti, nem azét, akinek készült...
Ezt a batikolt anyagot Michael Millertől még jó pár évvel ezelőtt a szülinapomon vettem, mert megérdemlem, mert kerek szám volt, mert...csak. A boltban beleszerettem, hazahoztam, nem tetszett. Azóta csak nézegettem, nem tetszett. Újra meg újra elővettem, mit csináljak vele, randa, de ki csak nem dobom. Most rám jött, hogy háromszögeket szeretnék varrni, valami pontos módszerrel, és emlékeztem rá, hogy van valami módja ennek, gondoltam, kísérletezgetni jó lesz ez az anyag. És ahogy alakult az ujjaim alatt a minta, egyre jobban tetszett az anyag, így végül nem csak próbálkozás lett belőle, hanem ebből készült az egész párna. És imádom. És most szomorú vagyok, mert egy tenyérnyi darabtól eltekintve el is fogyott az egész, pedig kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy a barna textilbőrrel kombinálva milyen remek kis táskát varrhatnék magamnak belőle... Hát, így jártam.
Nagyon régen varrtam ilyen klasszikus patchwork dolgot, és roppant elégedett vagyok a terméssel. Gyapjú flízzel béleltem, kék-zöld cérnával steppeltem a varrások mindkét oldalán az előlapot, boríték módszerrel bújtatható bele a belső párna. 30 x 30 cm.
Majd igyekszem tényleg odaadni az ajándékot, ahogy terveztem. Meg tudom csinálni, meg tudom csinálni...
Ezt a batikolt anyagot Michael Millertől még jó pár évvel ezelőtt a szülinapomon vettem, mert megérdemlem, mert kerek szám volt, mert...csak. A boltban beleszerettem, hazahoztam, nem tetszett. Azóta csak nézegettem, nem tetszett. Újra meg újra elővettem, mit csináljak vele, randa, de ki csak nem dobom. Most rám jött, hogy háromszögeket szeretnék varrni, valami pontos módszerrel, és emlékeztem rá, hogy van valami módja ennek, gondoltam, kísérletezgetni jó lesz ez az anyag. És ahogy alakult az ujjaim alatt a minta, egyre jobban tetszett az anyag, így végül nem csak próbálkozás lett belőle, hanem ebből készült az egész párna. És imádom. És most szomorú vagyok, mert egy tenyérnyi darabtól eltekintve el is fogyott az egész, pedig kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy a barna textilbőrrel kombinálva milyen remek kis táskát varrhatnék magamnak belőle... Hát, így jártam.
Nagyon régen varrtam ilyen klasszikus patchwork dolgot, és roppant elégedett vagyok a terméssel. Gyapjú flízzel béleltem, kék-zöld cérnával steppeltem a varrások mindkét oldalán az előlapot, boríték módszerrel bújtatható bele a belső párna. 30 x 30 cm.
Majd igyekszem tényleg odaadni az ajándékot, ahogy terveztem. Meg tudom csinálni, meg tudom csinálni...
6 megjegyzés:
Tényleg nagyon jó! A szín, az nem az én világom, de a pontosság és a színösszeállítás magáért beszél:)
köszi :-) tényleg nem Julcsis, mellesleg nem is túl Krizás, valószínűleg ez is volt a bajom az anyaggal, miután megvettem, de élőben sokkal-sokkal szebb ez a zöld-türkíz kombináció. elhozom holnap! :-)
Arra nem gondoltál, ha már táskára vágysz, hogy kicseréled a hátoldalát egyszínű kékre,vagy a mintás helyett
zöldet teszel? :o)
gondolkodtam én mindenféle megoldáson, de amennyi a hátlaphoz kellett, az nem lett volna elég egy olyan táskára, amit terveztem :-))
a hátlap is azért két színű - ami amúgy nagyon is tetszik nekem, h két színű lett -, mert csak egy kicsi darab anyag maradt már, a hátlapra sem volt elég teljes egészében. :-))
Nekem nagyon tetszik,különösen hogy ma meg is tapogathattam. Szép igényes munka!:)
köszi, Margó, kedves vagy! :-)
Megjegyzés küldése