2012. május 17., csütörtök

Egy vigaszom van...

...hogy nem én voltam az egyetlen, aki ezt az undokságot többszörös bontás után bírta csak elkészíteni. Az undokság pedig csak és kizárólag arra vonatkozik, hogy mennyire nehéz volt megvarrni ezt a kedves kis varrókészletet, mert amúgy maga a mű nekem nagyonis tetszik, na de terveimmel ellentétben jó párszor bontottam a vége felé: csálé lett a zippzár, két bontás, aztán meg becsíptem a ferdepántot felvarrás közben, három bontás, majd ismét becsíptem az előző három javításakor, két bontás, és akkor azért már eléggé türelmetlen és mérges voltam, és csodálatom csak egyre nőtt Annamari iránt, aki sorozatban gyártja ezeket a tartókat. Hát én nem fogom. Azt hiszem. Mondjuk ahogy nézegetem, mégis annyira édeeeees....Hm. Még gondolkodom rajta.



És hozzá tenném azt is, hogy jelenleg itthon található cérnáim nem illenek bele, vagy fel kell túrnom a varrószoba rejtett sarkait, hogy találjak beleillőt. Így kénytelen voltam ceruzákkal feltölteni, mert fotózni azt már muszáj volt, majdnem lement a nap... :-)

10,5x10,5 cm.

4 megjegyzés:

Julcsi írta...

Nahátugyehogy, te sem tétlenkedtél:)

BORI írta...

Ha nem is "bármitartót" csináltál, legalább neked kész a kis varrósod....ami nekem még nincs..... :(

Kriza írta...

igen, valamit muszáj volt csinálni nekem is :-))
aztán majd jön a bármitartó is :-)

Margó írta...

Ez a igazán többfunkciós bármitartó!:)
Csak fantázia kérdése,hogy mit tartasz benne!
És ráadásul még baglyos is!!:)))