Ezt a kis levendulás párnácskát küldtük többek között Dédinek ajándékba, aki ma 95 éves! Úgyhogy itt is köszöntöm, azon a bogon, ami létre se jött volna, ha annak idején a Mama konyhájában, ami egyben a varróműhelye is volt, a fásládán ücsörögve nem néztem volna, amint alkot, és az érintetlen anyagokból szépséges ruhákat varr. Aztán ha meguntam, kimentem Papa szabóműhelyébe az udvaron, és néztem az öltönyök varrását, meg babáztam a vasalóbucival, mert akkoriban még nem ujjavasalófa volt a divat :-) Igen, volt honnan elindulnom a tűk, cérnák, gyűszűk és varrógépek világába. Milyen szerencsés is vagyok! :-)
Isten éltesse Csete Ilust, az én drága nagymamámat!
Ezt a párnácskát pedig a kis Csete Ilus-utánzat varrta, miközben kettesben öltöttük az időt az én varrószobámban. A rongyoszsákból kiszedte a neki tetsző anyagokat (mint anno én), az én éppen aktuális munkám alapján házat varrt belőle, amit aztán háttérre varrt, majd én párnát készítettem belőle. Emmus kitömte, én bevarrtam az oldalát, a maci pedig ilyen kényelmesen alszik mostanság kis gazdája mellett :-)
A dédanyja dédunokája, az biztos! :-)
1 megjegyzés:
Jó egészséget kívánok én is a Dédi-Mamának!! De jó, hogy volt honnan örökölnöd a varrás szépségét! Jó volt olvasni a blogodat Kriszta!!! :)
Megjegyzés küldése