Messzire utazó nesszeszer

Szóval az úgy volt, hogy mikor elkezdtem angolul tanulni gimiben, javasolták, hogy keressünk magunknak angolul író levelezőtársat, gyakorlásként. Én szeretek levelezni, régebben orosz levelezőtársaim is voltak, még az átkosban, mindig küldtek Misamacis naptárt (igen, ilyen öreg vagyok...), meg papírszalvétákat, így hát kaptam az alkalmon, mikor valamelyik ifjúsági magazinban angolul levelezni kívánó emberkékre találtam . Így került Hinako a képbe. Japán lány, és úgy 16 éves korom óta levelezünk - nem kell kiszámolni, mit jelent ez években, köszönöm szépen!... Voltak nagyobb csendek, de eleinte igen sűrűn jöttek-mentek a levelek, apró ajándékok, mi több, meg is látogatott a főiskola első éve utáni nyáron. Elvittem a Balatonra, Budapestet is bejártuk, aztán hazamentünk Szombathelyre. Fura élmény volt az egész, más világ, más elképzelések, de nagyon érdekes. Egyedül utazott Európába, volt Ausztriában és talán Angliában is közben, de a legtöbb időt nálunk töltötte Magyarországon, én el nem mertem volna indulni..., mindehhez egyáltalán nem egy kalandvágyó kinézetű lány volt, vékony, törékeny, a szél is elfújta volna. Érkezés előtt olyan térképet küldött nekem a Keleti pu.-ról, ahol várnom kellett rá, hogy szerintem az állomásfőnöknek nincs ilyen részletes. Ennek ellenére persze elkerültük egymást.

Hozott egy olyan apró walkmant nekem, hogy csodájára járt a környék, hogy mi ez?!?! Furcsa volt, mert írásban nagyon jól írt angolul, beszédben meg komoly gondjaink voltak, hogy megértsük egymást. 

Néhány éves hallgatás után kb. 2 év kezdtünk újra levelezni, azóta neki is családja, nagy fia van, de még mindig örömmel emlegeti azt a régi nyarat nálunk.

Hát neki készült ez a légipostás nesszeszer :-)